A legtöbb munkahelyen a mai napig óriási hátránnyal indulnak a nők a férfi kollégáikkal szemben. Gurmai Zita EP-képviselő szerint a probléma hátterében a nemi sztereotípiák és a megszakított karriervonalak állnak.
Az európai országok nagyobb részében a munkahelyeken különbséget tesznek nők és férfiak között. Gurmai Zita, EP-képviselő elmondta, hogy a dolgozó nőkkel szembeni diszkriminációnak két fajtája van: tényleges és rejtett.
Az első abban nyilvánul meg, hogy például hiába dolgozik ugyanabban a feladatkörben egy férfi és egy nő, a férfi mégis többet keres. Ezeket az eseteket mind az EU, mind pedig a magyar törvények elítélik. A probléma ott kezdődik, hogy a nőknek csak egy kis része mer a hatóságokhoz fordulni, és sokan még az eljárás megkezdése előtt visszavonják a feljelentésüket. A rejtett megkülönböztetést ezzel szemben sokkal nehezebb bizonyítani: például az illetékesek nem akarják előléptetni a nőt, mert a közeljövőben gyermeket szeretne.
A képviselő szerint a probléma hátterében a nemi sztereotípiák és a megszakított karriervonalak állnak. Az egész a pályaválasztáskor kezdődik, amikor a lányok egy része hiába tehetséges, nem mer férfiasnak tartott foglalkozásokat választani. Másrészt szülés után a kismamák minél több időt töltenek otthon a babával, annál jobban veszítenek a munkaerőpiaci értékükből.
A diszkrimináció megszüntetéséhez a társadalom alapvető gondolkodását kellene megváltoztatni. Gurmai Zita a norvég példát emelte ki, ahol a munka összhangban áll a családi élettel, és a férfi is aktívan része a családnak: ha kell, büszkén kiveszi a szülési szabadságot, vagy otthon marad a beteg kisgyerekkel.
Ezenkívül hozzátette: olyan szabályozásra lenne szükség, ahol ha kell, kvótákat alkalmaznának, vagy állami támogatásokkal segítenék a nőket alkalmazó vállalatokat. Emellett a gyengébbik nem versenyképességét is növelni kellene: arra kellene ösztönözni az anyukákat, hogy a gyermek születése után 5-6 hónappal menjenek vissza dolgozni, mert minél többet várnak, sajnos a későbbiekben annál nehezebben illeszkednek vissza. Ehhez, mint mondta, természetesen elengedhetetlen az óvodai-bölcsődei szolgáltatások fejlesztése, a generációk közötti együttműködés erősítése, de az is, hogy a férfiak többet foglalkozzanak a családjukkal és a ház körüli teendőkkel.
Egy nevét elhallgató, vezető beosztásban dolgozó nő
Tapasztalatom szerint nem mindegy, hogy a munkaadóm hazájában milyen a nők helyzete: a jelenlegi alkalmazóim Skandináviából jöttek, és ez sokat segít. A franciák és az olaszok nem szeretik a női vezetőket. Ott jobb, ha nem derül ki – látom a hibáikat.
Ha szólok, nekem rossz, ha nem szólok, akkor is érhet szemrehányás – miért nem vettem észre. Skandináviában a női munkaerő megítélése a teljesítményre összpontosul, ahogy ők mondják: genderneutral. Ez azonban nem teljesen igaz: számít a megjelenés, és persze jobb, ha soha sem derül ki, hogy van családom. A férfi kollégák többségénél a feleség elvégzi azt, amit nálunk otthon nekem kell. Egy rendkívüli családi esemény, beteg gyerek, szülők halála szavakban megértésre talál, de inkább ne forduljon elő. Ha jutalomosztás van, vagy külföldi utazás, esetleg kedvezményes juttatások – nem én jutok az eszükbe.
Másik lehetőség:a nő mint vállalkozó
A SEED Alapítvány és a Budapest Bank a Dobbantó program keretében kis- és mikrovállalkozási ismeretekről tart tréninget nőknek. A jelentkezők között szép számmal akadnak gyakorló vállalkozók, de vannak teljesen kezdők is.
Horváth Anna projektmenedzser elmondása szerint a nők sokszor olyan vállalkozásokat indítanak el, amelyek családdal, gyermekkel, divattal vagy szépségápolással foglalkoznak, de emellett rengetegen küzdenek önbizalomhiánnyal, és nehezen mernek belevágni.
Viszont ha ezeken a problémákon túllendülnek a hölgyek, akkor legalább olyan sikeresek lesznek, mint a férfiak.
Az eredeti cikk a Metropol 2010. november 17-i számában jelent meg.
Jómagam ott voltam ma az S&D és a Friedrich Ebert Stiftung mai közös rendezvényén, és bár eddig is kiálltam a nők esélyegyenlőségéért, ma lélekben én is harcos feministává váltam. :)
VálaszTörlésEgyvalamit azonban hozzátettem volna az elhangzottakhoz: való igaz, hogy a nők konyhához láncolását meg kell akadályozni. Főleg, mióta - a felemás emancipáció következtében - a nők is ugyanúgy ledolgozzák a maguk nyolc óráját a munkahelyen, majd utána odahaza is éppen annyi munka szakad rájuk.
Éppen ezért az esélyegyenlőségi törekvések másik fele az, hogy a férfiakban is tudatosítsuk, hogy ahol és akikkel élnek, az ugyanúgy az ő otthonuk, ő gyerekük, ő családjuk - tehát a háztartási munkákból is épp ugyanolyan mértékben, ugyanannyi ráfordított idővel, energiával és felelősséggel kell kivenniük a részüket.
Arról talán volt is ma szó, hogy számos EU-országban, így Magyarországon is már az apa is elmehet GYES-re, míg az anya dolgozhat tovább. Ám ez csak az első lépés - az archaikus társadalmi szerepek újraformálásához alapvetően személet- és normaváltásra volna szükség. Ez ugyan minimum több évtizedes folyamat, de ha a baloldal fölveszi és határozottan megmarkolja ezt a zászlót, akkor az nagyban elősegítheti a haladást.